Megvágtam életem első filmjét.

Megvágtam első életem filmjét.

Ugyanazok a szavak és mégis milyen mást jelentenek. Valójában egész életünk folyamán vágási munkálatokat teszünk életünk filmjén, majd a kész film, az emlékek címet kapja. A fontosnak ítélt dolgok megmaradnak, a kevésbé vagy egyáltalán nem fontosak a süllyesztőbe kerülnek, de azért a musteren ott van minden. Egyes dolgok savként maródnak életünk celluloidjába, mely Möbius-szalagként, végtelenül forog. Időnként újraveszünk egyes jeleneteket azt remélve, hogy jobb lesz, de a nagy szart lesz jobb. Mitől is lenne jobb, hiszen az esetek zömében ugyanazokat a hibákat követjük el. Hiába keresünk új szereplőket, helyszíneket, hiába írjuk át az átírhatatlan forgatókönyvet! Váltogatjuk filmbeli szerepünk, hol főszereplőt alakítunk, hol meg csak statisztálunk vagy egyszerűen főszerepnek hisszük a statisztaszerepet.

Vajon halálunk óráján a vágott vagy vágatlan film pereg