Más -normális- ember bélyeget, kagylót, érmét és ehhez hasonlókat gyűjt. Na én nem. Én ellenségeket, de azt intenzíven. Eleinte még zavart az egyre növekvő számuk, mára már csak közönyösen húzom a strigulát. Új szerzeményemre tegnap tettem szert. Elég könnyen ment, egyetlen kérdés elég volt az öriharihoz. (Valójában én nem haragszom rá, csak nem értem! Persze, ha meg értem, akkor meg leszarom... ebben áll az én totális antiszociális létem.)

A csaj (45 éves) hosszasan ecsetelte, hogy milyen egy mocsok a férje, és hogy mennyire rossz a házassága, amiből már teljesen elege van. Ez volt mondandójának a lényege, de mint említettem ezt rendesen körülírta, mert vagy negyed óráig mondta-mondta, amit én persze halálosan untam. Nem is tudom, hogy vett-e közben levegőt. - Pedig, ha nem, akkor biztos helye van a Guinness Word Records-ban. - Amikor végére ért mondandójának, várakozva nézett rám. Ezt a várakozó tekintetet látva, erősen kezdett bennem a processzor dolgozni, minek eredményeképpen megvilágosultam, történetesen, hogy mondanom kellene valamit. (Megmondva az őszintét, ezt sem értem az emberekben. Rám zúdítják a nagymonológjukat, majd betegesen várják, hogy reagáljak valamit.) Válj el! - mondtam, és részemről megoldottnak tekintettem a problémát. Nos, ezzel koránt sem volt így az említett személy, mert erre belekezdett a második felvonásba, aminek a lényege, hogy nem válhat el, mert ott az a szép, nagy ház, a két jó autó, a gyerek is már 17, lassan lakást kell neki venni és hát biztosan megértem, de az ő fizetéséből ezt ő nem tudná.
Hogy ez után a felvonás után, mégis mit várt tőlem, nem tudom és már nem is fog kiderülni, de abból, hogy „te mekkora egy szemét vagy"-nak nevezett, biztosra vehetem, hogy nem ezt. Pedig én csak megkérdeztem, hogy mi a különbség egy hivatásos kurva és közötte.
És most, hogy ezt leírtam jutott eszembe, hogy ezt nem költői kérdésnek szántam. Valóban hallani akartam a magyarázatot!