hogy Dr. T. is emberből van. Neki is vannak rossz napjai, időnként rajta is erőt vesz a rosszkedvűség. Ez ma egyértelműen kiderült, és ez még közelebb hozta őt hozzám. A mai arc nem a z új kapcsolatnak szólt, nem a próbálok megfelelni jegyében mutatkozott meg. Egyszerűen ilyen is tud lenni. A kedves ebben az volt, hogy megosztotta velem, és jó volt erről is beszélni. Általában eljátszuk, hogy minden rendben és nem engedünk betekintés valós érzéseinkbe. Úgy gondolom, némi bizalomról árulkodik, ha valaki előtt felfedjük az álarcot és felvállaljuk, hogy az álarc hegektől borított arcot rejt. A hegek története a bizalom további állomásai, ami akkor és ott dől el, hogy él-e a másik a kiszállás lehetőségével.
Dr. T. egyelőre jól bírja velem az utazást. Talán időnként egyhangúnak találja a tájat, de eddig még mindig feltűnt valami számára, ami visszatartotta a soronkövetkező állomás váróterméből a nélküle induló szerelvény látványától.
Ma K-ék lakásának erkélyén a 6 fokos hidegben dohányozva rájöttem, hogy kiváló hely az elmélkedésre. Láttam idős nénit, aki a kutyáját felnyalábolva kelt át az úttesten, majd ismét útjára engedte az ebet. Próbáltam kitalálni, hogy vajon várja-e őket valaki a lakásban vagy csak ketten készülnek a szeretet ünnepére. Láttam szerelmeseket kéz a kézben, munkából hazasiető háziasszonyokat tömött cekkerekkel, akik fejében talán már a holnapi ebéd gondolata körvonalazódott. Néztem őket és rájöttem, hogy semmi karácsonyi hangulatom nincs. 
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.