Ma van L. 52. születésnapja. Ma csak jeleztük felé, hogy nem felejtettük el, majd az igazi ünneplést szombaton tartjuk.
Amíg kicsi voltam, nem is igazán éreztem, hogy van tesóm. Persze ez a 12 évnyi korkülönbségnek tudható be. Ő már javában a haverjaival focizott az óvoda szomszédságában lévő focipályán, amikor nekem még a kerítésen belüli világ jutott. Ha már nagyon nem bírta elviselni, hogy a kerítést markolva, egyhelyben ácsorgok és vágyakozva bámulok kifelé, akkor jött és a tesóságra hivatkozva elvitt az oviból. Milyen boldog is voltam, hogy ücsöröghetek a padon. Eszembe sem jutott, hogy rossz legyek, mert inkább némán és mozdulatlanul ülök a padon, mint az óvoda kerítéssel körülzárt világában várjam a percek múlását. Otthon persze egy szót sem szóltam a közös titkunkról.
Most meg már 52 éves.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.