Nos, egy órája (10:30-kor) átigazoltam a Klub40-be. Kérdés, hogy mennyire sikerül majd beilleszkednem. Tartok tőle, -az előző klubban szerzett tapasztalatokra alapozva- hogy semennyire, mert agyilag leginkább valami speciális klubban lenne a helyem. Mikor fogok végre felnőni? És vajon akarom-e eléggé? Mikor lesz bennem annyi erő és felelősségtudat, hogy feladjam az álmaim?
34 éve szék kellett ahhoz, hogy a bejárati ajtó aprócska ablakán kilássak és a kinti világ bámulásával múlassam az időt. Akkor arra gondoltam, milyen jó is lenne felnőni ehhez a feladathoz. Már rég nem kell szék, hogy kilássak, az ajtó is rég nincs már meg, mi több, mára a látottak sem szórakoztatnak úgy, mint hajdanán. A kép változott vagy a szemlélet? Mindkettő...
Sokat -a soknál is többet- gondolok Gesztenyére és Apára. Gesztenye él, Apa nem. A talány magány, mint zacc a pohár alján, lassan összegyűl. Az elkóborolt évek, percnyi villanásban élnek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.