Hol ő előzött, hol őt előzték. Váltakozó szerencsével hagyta maga mögött a festett feliratok hirdette vásárlási lehetőségeket, suhant keresztül a színes mezőkön. Megelőzöttként arra gondolt, hogy mégsem olyan jó ez a délután, mint amilyennek ígérkezett, de ez az érzés azonnal átértékelődött benne, amint előzésbe kezdett. Hajtotta a szenvedély. Az üldözés izgalma felkorbácsolta az ereiben lüktető vért, élvezte a sebesség mámorát, az üldözés izgalmát. A küzdelem feszültsége már-már felelőtlenné tette, mert az egyik kanyarban majdnem kisodródott. Ennek ténye azonnal kijózanította és belátta, talán többet kockáztat, mint amennyit szabad lenne, de az adrenalin elnyomta pillanatnyi riadalmát.
Tudta, hogy most ő következik.
Vagy ő, vagy én! Én vagy ő - dörömbölte tudata. Lehet, hogy ez az utolsó dobása...
Izmai megfeszültek, arcán az elszántság tükröződött, pillantása összeszűkült a várakozás izgalmától.
- Hatos! - a vigyor szétterült az arcán, miközben gyors egymásután leszámolta mezőről mezőre a lépéseket s végül bábujával nagyot lódított az ellenfél figuráján.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.