Nemrégiben a wiwen bejelölt valaki ismerősnek. OK. Eddig semmi érdekes nincs a dologban. Visszaigazoltam, hogy ismerem, majd szokás szerint megkukkoltam az ismerőseit. Legnagyobb örömömre a "kínálatban" rátaláltam egy régi-régi cimborára, akiről kb. 20 éve nem tudok semmit, és amióta regisztráltam a wiwre folyamatosan keresem.

Fény derült arra is, hogy hiába is kerestem volna, mert más névvel van fent, mint amit én tudhattam volna, valamint külhonban él, de mindegy nem ez az érdekes. Megtalálása indukálta örömömnek jelét adva, azonnal klavit ragadtam és igyekeztem néhány sorban kifejezni, hogy 20 év ide vagy oda, nem felejtettem el. És milyen klassz, meg hű, meg ha.

Nap, nap, nap, majd látom, hogy üzenetem érkezett. Nagyot dobbant a szívem, amikor megláttam, hogy a régi, véletlenül megtalált cimbi válaszát fogom megnyitni.

Megnyitottam...

Így utólag bevallom, legalább olyan lelkes irományt vártam, mint amilyet én követtem el. Hiba volt! Ehelyett kaptam egy visszafogott, már-már kimért választ, amiben udvariasan köszöni a levelem, biztosít, hogy ő is örül az egymásra találásnak és további minden jót kíván. Semmi utalás a 20 évvel korábban történtekre, a balhékra, amit együtt csináltunk végig, a nagy beszélgetések, a nagy tervek, a nagy kamaszságok.

De valójában nem ez vágott leginkább mellbe. Hanem az, hogy azt a rohadt, személytelen néhány sort sem volt képes magyarul írni. Angolul bunkózott. Én megértem, hogy x éve nem él Magyarországon, de ez szerintem még nem indok. Ennyire elfelejtett magyarul? Vagy a háta mögött hagyott, nagy magyar valóságnak, és nekem a még mindig itt élő lúzernek kívánt jelezni?

Ismétlem, lehet, hogy én reagálom túl a dolgot, de akkor is bunkóságnak könyveltem el ezt a reakióját és erősen hajlok arra, hogy átértékeljem az együtt eltöltött időt...

Első felindultságomban, arra gondoltam válaszképpen elküldöm a jó francba, persze angolul, de aztán lehiggadtam és úgy határoztam, hogy nem ér annyit. Meg mire is vezet, ha a bunkóságot tetézem a magam bunkóságával. Még abbéli hitében is meghagyom, hogy esetleg feltételezi, hogy el sem tudtam olvasni az üzenetét.

Csak halkan üzenem itt neki -amit persze tudom, hogy soha nem fog olvasni-, hogy "én érteni levél, mert beszélni angol".