Korán kelek, de az aranyat nem lelem,
Látom csillagom, sötéten úszó fellegem.
Jó idő ez kidolgozni tervemet,
Hogy az ördög hagyja meg lelkemet.
Hajnalban meglelem fellegem, tervemet és lelkemet.
Alvó házak szemei ébrednek,
Távozóban esti félelmek.
A múló percet kérlelem,
Hogy ez legyen a végzetem.
Hajnalban ébrednek félelmek, és kérlelem a végzetem.
Hallható a hajnali hideg,
A tél kopog, avar már zizeg.
Elhagyott pókháló szövésén borostyán,
Nem látok át a gondok bozótján.
Hajnalban hideg zizeg borostyán bozótján.
Mint tollászok könyvében oldalak,
Az éjszakák meg nappal alszanak,
Eszem nem lusta, mint izmom
Gondolatokkal végletekig kínzom.
Hajnalban oldalak alszanak, míg izmom kínzom.
Hajnalban a lelkemet, végzetem bozótján kínzom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.