Minden mában, ott bujkál a holnap. Ha figyelsz, észreveszed a jeleket és nem ér váratlanul a számonkérés. Minden mai boldogságért, legyen az akár csak egy pillanat is, fizetni kell, mert mindennek ára van. Hogy mikor és mennyit, a holnap dönti el. Nem mindenki fizet egyformán, a magamfajtának mindig magasabb árfolyamon számolnak mindent. S ha nem fizetek, kamatostul hajtja be a holnap a ma árát. 21 colba tömörödött a világ. A tehenekkel teli réteken heverésző pipacsok is besokalltak és odébbálltak, még az a régi patak is máshol folyik tovább. Minden kijelentésemnek kérdőjel a vége, mert gyakran magammal jövök szembe. Olyankor elmegyek magam mellett irigykedve, hogy ő a múltba tart és én nem a jövőbe. Az elromlott kapcsolataim szétszerelem, de soha nem találom a hibát, hiába cserélek benne időt, már többé nem működik. Az érzések döglöttek meg bennem. Nem csináltam semmi rosszat, vállaltam, hogy nem leszek példakép. Csak hinni akartam, de a hitemet elvették. A csend körülöttem fehér és fekete, így lesznek szürkék a napok, s ha ritkán, számban álomízzel ébredek, már tudom, hogy a folytatás rettenet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.