Csak tudnék róla beszélni! Arról amit érzek. Bár tudnám leírni mindazt, amit gondolok! A pillanatnyi elhatározásokról, amik szinte azonnal füstté válnak, mert jön egy új, s azt követi újabb. Egy másodperc alatt fordulok be balra, miközben egész addig jobbra akartam. S a mellékutcákban menetelek szemben magamban, magammal. Jövök magammal szembe, de nem csökken a távolság. Gondolataim láncra fűzöm, ami egyre nehezebb. Lassan 2 éve, hogy nincs függönyöm. Eleinte még akartam, aztán már félek tőle, mert éjjelente eltakarná a csillagokat, különösen amik haldokolnak. Egyetlen vigaszuk, hogy velük vagyok és fogom csillagkezüket míg teljesen ki nem húnynak. Elég függöny a felhő, mit szét nem húzhatok, hogy ott legyek időben, s ne késsek az előadásról. Tudom mi történik a függöny mögött, ismerem mindkét oldalát, egyszerre látok kint és bent, és mondhatom, mindkét oldalon csapnivaló a műsor.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.