Ma 12 éve, hogy utoljára beszéltem Apával. Ezt akkor és ott nem tudtam. Csütörtök volt, akárcsak ma. Soha nem szerettem a csütörtököt, valahogy mindig úgy sikerült összeállítani az órarendet, hogy mindig erre a napra jutottak a legnehezebb tantárgyak és emiatt sokat kellett készülni. 94-ben erre a csütörtökre nem sikerült felkészülnöm. (És azóta sem.) Ha tudtam volna, hogy az utolsó lehetőségem, hogy megfogjam a kezét, akkor nem eresztem el, és ha tudtam volna, hogy az utolsó lehetőségem, hogy kérdezzek... Eljöttem és magammal hoztam a kérdéseim, mert azt hittem lesz még időm feltenni és Apának lesz ideje megválaszolni. Nem így történt. 12 éve hurcolom magamban a fel nem tett, meg nem válaszolt kérdéseim.
Apa akart velem beszélni arról, hogy mi lesz akkor, ha ő elmegy. Nem hagytam. Attól féltem, ha kimondjuk és beszélünk róla, bekövetkezik. Talán Apa ezt megérezte, mert rám hagyta, nem erőltette. Egészen másról beszélgettünk, még viccelődött is. Mondta, hiányzik a rádió, nem tudja a híreket. Megígértem, hogy holnap behozom a rádióját...
Nem emlékszem a másik ágyon fekvőre, pedig beszélgetés közben Apa időnként a keresztnevén szólította és kérte, hogy erősítse meg, amit mondott. Csak a fehér atlétára emlékszem, ami még fehérebbnek tűnt napbarnította bőrén, és Apa arcára, ami olyan volt mint mindig, nyugodt és szelíd, nyoma sem volt rajta fájdalomnak vagy szomorúságnak. És ez engem megnyugtatott, szemernyi kétségem nem volt, hogy holnap, de legkésőbb hétfőn már otthon lesz.
Aztán jött egy nővér, szólt, hogy lassan mennem kellene, mert vizsgálatok lesznek. Apa a fiókjából egy fóliába csomagolt húsdarabot vett elő, amit az ebédből tett félre Alinak, kérte vigyem haza neki. Még röhögcséltünk, hogy Alinak inkább fogyókúrára lenne szüksége, ehelyett még távolból is kajával tömi. Felálltam, föléhajoltam, adtam két puszit, közben ő megfogta a kezem és azt mondta - Jó legyél és vigyázz a Mamára!
Akkor még nem tudtam, hogy ez volt a legsúlyosabb kérés, amit valaha kért tőlem. Honnan is tudtam volna, hiszen azt hittem, néhány napon belül otthon lesz és minden úgy lesz, mint eddig.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.