FourSeasons

Egy éjjel, úgy 23 óra tájban telefoncsörgés csörögte ketté az ébrenlét és álom határán folytatott elmélkedésem. Ahogy felvettem a telefont a túloldalon egy izgatott, ismerős hang kezdte azonnal darálni, hogy egy nagy zöld valami ül a falon, és tök gáz, mert nem tudja, hogy mit csináljon vele, és különben is, egyáltalán hogy kerülhetett be a házba... Folytatta volna, de két okból is közbevágtam. Az egyik, hogy kellett nekem ez a pasi, tehát nem akartam elveszíteni, különösen nem fulladásos halál következtében (meg semmilyen más okból kifolyólag), ugyanis úgy darálta a mondandóját, hogy elfelejtett levegőt venni is. A másik ok, hogy fogalmam nem volt, hogy a nagy zöld - részletesnek nem nevezhető - definíció alapján mire gondoljak. Akár sárkánygyík is lehet, ami tényleg gáz és akkor jogos a pánik.

Az "elég, elég, elég" emelt hangon történő határozott háromszori elismétlése, meghozta a várt eredményt. Gesztenye meglepetésében elhallgatott így lehetősége nyílt levegőt venni.

Az egyik veszélyforrást megszüntettem, következhetett a másik. Próbáltam megtudakolni, hogy mi a fenét jelent az ő értelmezésében a "nagy, zöld valami". Próbálkozásom nem járt eredménnyel, mert csupán annyival lettem okosabb az izgatott válasz alapján, hogy ennek a valaminek baromi nagy lábai vannak és dülledt szeme.

Az elmondás alapján határozottan közöltem Gesztenyével, hogy akkor ez csakis egy "nagy, zöld buborékszemű kígyófene lehet, baromi nagy lábakkal". Erre ő visszakérdezett, hogy mi a bánat az a "buborékszemű kígyófene", majd amikor meghallotta kuncogásom, sértődötten megállapította, hogy most én őt szívatom, pedig higgyem el, hogy ez nem vicc, nagyon is komoly a helyzet, mert az nem állapot, hogy ő együttaludjon egy ilyen fenevaddal, és bizony tenni kellene valamit, de sürgősen. Megpróbáltam kellő komolyságot erőltetni magamra és kideríteni legalább a méreteit a szóban forgó fenevadnak. Nagyobb, mint te - kérdeztem, gondolván, hogy nem várhatok az ő állapotában pontos méretmeghatározást. A kérdés feltevésével egyidőben kiértékeltem a lehetséges válaszokat, illetve azok következményeit. Amennyiben az igen válasz hangzik el, ami azt jelenti, hogy Gesztenye méreteiből kiindulva - magasság 186 cm, súly 92 kg -, nos akkor teljesen jogos a pánik és akkor kezdem én is a parát. Ha azt a választ kapom, hogy akkora, mint ő, hát bizony akkor sem rózsás a helyzet, tehát ismét jogos a pánik. Azonban a nemleges válasz további kérdéseket indukál azon egyszerű oknál fogva, hogy kiderüljön a zöld valami tényleges mérete.

Gesztenye rövid idő alatt megsaccolta a betolakodó méreteit és közölte, hogy sokkal kisebb, mint ő. Ez a válasz némiképp megnyugtatott, így higgadtabban tudtam a megoldásra összpontosítani. Javasolni akartam a sörétes puskát, mint megoldást, de aztán elvetettem, mert Gesztenye hangjában komoly aggodalmat véltem felfedezni és nem akartam, hogy ekkor még virágzó szerelmünket beárnyékolja egy általam elbagatellizált eset megoldására tett komolytalan javaslat. Azért a sörétes puska ötletén - vizuális típus lévén - jól elvigyorogtam, miközben ezerrel dolgoztam a szóba jöhető megoldáson.

Ahhoz, hogy a leghatékonyabb eljárást dolgozhassam ki, rövid kérdezz-felelek-re volt szükség. Ennek alapján sikerült 99%-os biztonsággal megállapítanom éjjel 23 órakor, 70 km-es távolságból, hogy minden bizonnyal egy nagyra nőtt, de inkább csak nagynak látott, normál méretű sáskáról van szó, aki feltehetőleg eltévesztette a házszámot és így került a hálószoba falára, ráadásul legalább annyira nem örül annak a lehetőségnek, hogy egy idegennel kell töltenie az éjszakát, mint maga Gesztenye.

(Csak kitérőként egy jó tanács: Ha Laoszban jársz, csak olyan szállást fogadj el, aminek az árában benne van a szoba tartozékaként egy gekko is. Ahol gekko van, azt jelenti a szállás tiszta, gekko gondoskodik a betolakodókról. Az viszont kicsit mozgalmas eset, ha gekko a falon, mennyezeten közlekedvén elvéti a lépést és melletted landol az ágyban...)

Tehát adott volt egy normál méretű sáska, illetve egy nagyra nőtt kisfiú -Gesztenye-, aki riadt pillantásokkal folyamatosan szkennelte a mozdulatlan betolakodót, miközben tőlem várta a megoldást. Minden olyan lehetőséget el kellett vetnem, ami azt eredményezte volna, hogy egy jól irányzott csapással matricává alakítsuk falon időző barátunkat.

Elmagyaráztam Gesztenyének, hogy az eksönhöz szüksége lesz egy üvegpohárra, amit kellő reflexszel ráborít a falra, persze úgy, hogy alatta legyen a sáska, majd a papírlapot a pohár és a fal közé tolva eléri, hogy kelepcébe kerüljön az az utálatos kis dög.

Valójában Gesztenye nem nagyon díjazta az ötletet, mert azonnal előjött belőle a pesszimista és azon kezdett el görcsölni, hogy mi lesz, ha nem sikerül. Én viszont átmentem határozottba és közöltem vele, hogy olyan nincs, sikerül és kész. Erre belátta, hogy nincs más választása, ha nem akarja egész életében tőlem azt hallgatni, hogy milyen egy hernyó, mert volt képe engem lecserélni egy rühes kis zöld dögre, csak azért, mert neki hosszabb a combja. Na ez némiképp oldotta a pánikját vagy jobban bepánikolt a hallottaktól, mert tudta, hogy megteszem. A lényeg, hogy a vállával a füléhez szorított telefonnal úgy tett, ahogy elmagyaráztam neki. A hangokból ítélve ugyan kételyeim támadtak, hogy nem applikálta-e túl mélyen a falba a poharat, de a diadalittas "sikerült" felkiáltás eloszlatta ebbéli feltevéseim. Sikeres kelepcébe csalás eseteként könyveltük el a történteket. De ekkor újabb problémával állt elő, történetesen, hogy most mit csináljon a Gesztenye-fogta sáskával.

Szerencsére -ekkor már éjfél elmúlt- hamar megegyeztünk, hogy kiviszi a kertbe, és szabadon engedi, miután sáska hajlandó egy nyilatkozatban elismerni, hogy jogtalanul hatolt be Gesztenye otthonába, valamint megfogadja, hogy soha többé nem tesz ilyet. Ekkor már oldottabb volt a hangulat, a siker meghozta az eredményt.

Gesztenye akkor éjjel a kertjében szabadon engedte a közös sáskánkat, aki nagy riadalmat volt képes okozni egy ereje teljében lévő pasinak, pusztán a falon tartózkodásával is.

Másnap természetesen első dolga volt, hogy a házát keresztbe kasul felszereltesse spéci rovarriasztóval, ami garantáltan megvédi őt az ilyen, és efféle betolakodókkal szemben.

Akkor éjjel nem sokat aludtam, de nem is bántam, sőt hálás voltam a mi sáskánknak, mert puszta léte ismét egy lépéssel közelebb vitt Gesztenye gyermeki lelkéhez.

Megjegyzés: A sáska sztori minden baráti összejövetel kedvenc előadásává vált, csak időről időre változtak a paraméterek. Ebből adódóan az általam hallott utolsó verzió már-már arról szólt, hogy a történetben Gesztenye volt a bátor lovag, aki félelmét leküzdve megküzdött a hétfejű sárkánnyal. Én természetesen minden egyes alkalommal megerősítettem az elhangzottakat, miközben szinte magam előtt láttam Gesztenyét rövidnadrágban, térdzokniban, csillogó szemekkel, kivont fakarddal hadonászva. Annyira szerettem őt, hogy én is elhittem, ő az én hős lovagom.