Mi a helyes reakció ma, 2006-ban, amikor a főnököd veled ellentétes politikai véleményen van, és ezerrel vehemensen szidja a baloldalt, a miniszterelnököt, és kommunistázik? Amíg te legszívesebben gyűjtést hirdetnél a rendőrlovak védőfelszerelésének beszerzése érdekében, addig ő, rendőrállamozik.
40 évesen már túl néhány ellenszegülésen, de a véredben van a megmondás ösztöne. Kinek a bűne, hogy a politikamentes munkakapcsolat egyébként jónak mondható, de amint politikára terelődik a szó, azonnal két oldalra kerülünk és megszűnik a normális kommunikáció lehetősége. Ha a nem szólok-ot választod, magaddal nem értesz egyet, ha a megmondom-ot, akkor a főnököddel.
Mi történt? Mikor és miért? És ez még meddig mehet így?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.