FourSeasons

Egy mikrobusz haladt az Andrássy úton a belváros felé. A sofőr nem ismerte a járást, leste az utcákat, és elég lassan araszolt a belső sávban. Mögötte egy batár-nagy fekete BMW sötétített üvegekkel hamar megunta a lassú tempót, és huzamos dudálással próbálta a furgont jobb belátásra bírni. A sokadik dudaszóra kinyúlt egy kéz a mikrobuszból és jól bemutatott a bömbinek. A BMW nyomban megelőzte, keresztben eléállt, és kiugrált belőle négy kigyúrt, nagydarab kopasz ősbunkó. Az egyik a furgonhoz lépett, feltépte a sofőr ajtaját, de rögtön hanyatt vágódott. A sofőr a mesteri rúgás után kiszállt, és sebtében elintézte a többi hármat is. A mutatvány hatalmas közönségsikert aratott az Andrássy úton. A rendezvény fénypontjaként egy szakadt kanárisárga kiskocsiból kikiabált egy pasas a levitézlett „gengsztereknek":
-Látod, izomagyú? Ezért kellett volna megtanulnod olvasni!
A mikrobusz oldalára ugyanis ez volt írva jó nagy betűkkel: Fehérorosz Karateválogatott.

Mit adhatsz annak, akinek mindene megvan?
Vedd el az életét!

...csürhe vonulása, a kormány lemondását követelve, öszödi beszéd újabb leleplezése, röplapok osztogatása, árpádsávos zászló lengetése, petíció fogalmazása, majd beolvasásának követelése, és talán újabb ostrom... Ki hinné, hogy egy végsőkig lerágott csontot még meddig lehet cuppogva szopogatni. Bár én a csont helyett csontmenteset ajánlanék szopogatás céljára azoknak a naplopóknak, akiknek nincs jobb dolguk, mint naphosszat dologtalanul az utcán lebzselni, balhéra várva, vagy éppen vonulva, ezzel megbénítva a forgalmat.

Where Have All The Flowers Gone... hát, izé... azokat kéremszépen a képviselővadászatra induló tüntetők fél 8 körül letaposták.

"A fiatalokat az mozgatná meg szerintük, ha lenne egy közös cél, például a szocialisták Köztársaság téri székháza, amit meg lehetne rohamozni." GRATULÁLOK!

Nem hiszek Istenben, de reméltem, hogy ő hisz bennem... Nos, mára ez a feltevésem kezd végérvényesen szertefoszlani, időről időre tévedhetetlen bizonyítékát adja, hogy sokkal előbb hinne Kiszel Tündében, hogy egyszer megjön az esze, mint bennem.

Annak ellenére, hogy még bő 3 hónap hátravan a 2007-es évből, nyugodt szívvel hirdetek eredményt „az év legnagyobb balekja" versenyben. Nem önszántamból indultam, de közlöm mindenkivel, hogy megnyertem, így mindenki, aki hajtott a dobogó legfelső fokára, hát lazítson, mert leszorítottam. Behozhatatlan előnyre tettem szert az alábbi történetemmel.

Találkoztam egy pasival (nevezzük M-nek :o( - tudom, ebben még nincs semmi rendkívüli, de újra találkoztunk, és újra, és újra. Hogy ő milyen pasi? Először is, amit már az elején tisztáztunk, hogy nincs feleség, barátnő, így nincs bujkálás, éjjeli titkos telefonok, kódolt SMS-ek, virágnyelv és hasonlók, amit egyszerűen nem bírok. Ezt bizonyítandó a NEVEM írta be a telefonjába a számom mellé és nem valami lehetetlen, pl. „Béla a szőnyeges" megnevezés alatt futottam. Politikailag azonos oldalon állunk, mindketten imádjuk az állatokat (nem ezzel a jelzővel illetett embereket!), APP lemezeit betéve tudja ő is, nem gondolja, hogy a Xara Picasso K. Sarah-nak írandó és hogy P. Picasso lánya az említett, az étterembe nem nyitotta ki előttem az ajtót és nem próbált betuszkolni maga előtt elégedett pofával, hogy ő milyen udvarias. Ápolt, de nem metroszexuális, és eszeveszetten sármos. Jó volt vele moziban (a filmből nem sokat láttam), jó volt vele a könyvesboltban (ott csak szemkontaktus volt, de azt is nagyon izgatóan tettük), az étteremben már annyira forrt a levegő, hogy ha azt mondja, itt és most az asztalon, csak némán bólintottam volna. A csókcsatákról, csak annyit, hogy csináltuk utcán, kocsiban, lépcsőházban, étteremből kilépve, és mint fentebb említettem moziban. Ez utóbbi mondhatom, profi meccs volt. Meg is volt az eredménye, mert a szám olyan volt, mint Annácskáé feltöltés után.

Aztán az ominózus este... nála. Bor -pedig esküszöm, nem is szeretem a bort-, zene és a már említett heves intenzitású csókok, minden adott volt a folytatáshoz....

Még most is elképedek, és csak az dörömböl a fejemben, hogy ez nem lehet, ilyen nincs, és miért pont velem. Tehát, nem volt folytatás, mert értetlenségemet látva, bűnbánó pofával bevallotta, hogy ő meleg. Amit akkor éreztem, azzal nyertem el a 2007-es év legnagyobb balekja címet. Azért megkérdeztem, hogy akkor ezt mégis, hogy gondolta. Erre ő elmondta, hogy nagyon szeret velem lenni, de úgy, mint egy testvér. De a testvérével nem szokott az ember ilyen heves csókokat váltani. Erre csak annyit mondott, azt gondolta talán menni fog a csókon túl is, de kiderült, hogy mégsem. Ez az igazi pofára esés! Hogyan tovább???

elindult A. a stuttgárti busszal. Már most hiányzik, de nem mondom meg neki, mert tudom, hogy csak nehezíteném a dolgát. Így, csak jó utat kívánok!

Pont egy éve, hogy elkezdtem a blogom. Egy éves lettem ma. Meg mellesleg 41 is. Jól sejtetem, hogy semmi szükség nem lesz a listámra. Még 3 és fél óra és egy másik nap következik, ugyanolyan, mint a többi. Valójában ez sem volt különleges, senki és semmi nem tette azzá. Ha lehet ezt mondani, a mai napon több bosszúság ért, mint általában, de egyébként totál közönséges pénteki napot tudhatok a hátam mögött. Már jóideje ilyenek a szülinapjaim. Amit igazán szeretnék már soha nem kaphatom vissza...

Már volt egy ilyen című postom, de akkor egészen más értelemben. Akkor House listája volt látható.
Most én írtam egy listát arról, hogy mit szeretnék. ...nem a vicodin van az első helyen.
Megírtam, majd összehajtogattam és elraktam a fiókom mélyére. Másra úgyse jó.

...méghozzá „MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND LOVAGKERESZTJE" Dévényi Tibor műsorvezető, lemezlovas-nak.
???????
Ez legalább olyan, mint a TV2, aki "fedezzünk fel új arcokat" felkiáltás jegyében felfedezi Árpa Attilát!

Hát nincs olyan mélység, aminél ne lenne lejjebb?

Tudom, így nem túl elegáns, de tegnap vihar volt és nem igazán akartam semmi galibát, hát inkább nem kapcsoltam be a gépet. Ez az oka a másnapos postnak.

Úgy gondolom, Aczél Gergő tegnap szállóigévé tette a tűzijáték felkonferálásakor tett kijelentését. „Adjuk át a szót a képeknek..." Nem kicsit röhögtem el magam. Annak dacára, hogy tele a hócipőm ezzel az alkotmányos rongyrázással. A seggünk kivan, napi vitát vált ki a szaros 300 forintos vizitdíj, lépten-nyomon a magyar gazdaság nyomoráról, az emberek elégedetlenségéről, a megszorítások szükségességéről vagy cáfolatáról szólnak a hírek, és akkor mi van 20-án? Cirkuszt a népnek...
S a nép, az istenadta nép, (Ha oly boldog-e rajt', Mint akarom, s mint a barom) bámulja tátott szájjal a 30 percben fellövöldözött lélegeztető gépet, x kilométernyi utat, a Margit-híd felújítását és sorolhatnám. Nem hiszem, hogy csökkentene az ünnep jelentőségéből, ha erőnkhöz mérten, szerényebb formában ünnepelnénk alkotmányunk napját.

Az ünnepség költségei:
1. Kenyérfesztivál: 4 000 000
2. Történelmi Gála Hősök tere: 49 650 000
3. Zászlófelvonás a Parlament előtt: 2 000 000
4. Tisztavatás: 7 960 000
5. Sárkányhajó-program a Dunán: 2 500 000
6. Körpanorámás tűzijáték: 95 000 000
7. Zenehajó a Dunán: 8 250 000
8. A programok járulékos költségei (biztonsági intézkedések, kordon, BRFK, FKF, tűzoltók, tűzszerészek, stb.): 51 330 000
9. Reklámügynökségi és médiavásárlási szolgáltatások: 26 500 000
10. Ajánlati ár nettó: 247 190 000
10. 20% áfa: 49 438 000
10. Ajánlati ár bruttó: 296 628 000
11. Tartalék összeg: 4 166 667
12. Teljes ajánlati ár, nettó: 251 356 667
13. 20% áfa: 50 271 333
(Forrás: http://index.hu/politika/belfold/2007aug20/)

Gyakran becsöngetnek adományt gyűjtő aktivisták, akik igazolványukat mutogatva esdeklő hangon kérnek erőmhöz mért adományt egy orvosi berendezés megvásárlásához, a rákos gyerekek gyógykezeléséhez, xy külföldi operációjához, meg effélékhez. Bevallom, eddig sem adtam, mert elvégre van költségvetésünk, fizetünk TB-t és sok mást, nem gondolom, hogy ezt így kellene megoldani, arról nem is beszélve, hogy mindenkinek adni nem tudok, és nem tudom eldönteni, hogy milyen alapon szelektáljak. Nos, ezentúl majd azt mondom, hogy sajnos nem tudok adni, mert a szülinapi tűzijátékomra kell a pénz. Eddig is utáltak az aktivisták, de így legalább konkrétabban tehetik.

Meséli egyik ismerősöm, hogy a minap talált egy mobiltelefont. Első teendője volt, hogy megnézte a benne lévő telefonszámokat, és amikor olyan bejegyzést talált, hogy „Fater" ezt a számot felhívta.
A hívott számon jelentkező úrnak illedelmesen bemutatkozott, elmondta, hogy megtalálta a telefont, majd bediktálta a címet, ahová érte lehet menni és átvenni a készüléket.

A beszélgetést követően kisvártatva csörög a talált mobil, ismerősöm felveszi:
-Igen, tessék.
-Húbazmegfiam megtalálták a telefonodat, érte kéne menni.