FourSeasons

Megpróbálom elmesélni az álmom.

...onnan emlékszem, hogy a kertben találtunk egy leguánt. Nem volt túl nagy, de eléggé feltűnő jelenség volt ahhoz, hogy ne lehessen észrevenni. Az álom további részében érdekes módon nem jutott különösebb szerephez ez a sárkánygyík. (Nem támadott meg senkit, így aztán senki nem sikoltozott és nem tört-zúzott menekülés közben. Nem csoda hát, hogy csak átutazóban szerepelt az álmomban.)

A másik érdekesség, hogy Milda szerepelt, sőt főszerepelt az alvásom REM fázisában. Egy másnap férjhez menni készülő, felettébb alkoholos állapotban lévő nőcit alakított. Megjegyzem, iszonyú tehetségesen! Nagy jövőt jósolok neki... álmaimon kívül is! :o)

Szóval, mint említettem nem volt szomjas Milda. Ennek a ténynek köszönhetően, vagy a másnapi esemény bekövetkeztének tudata miatt-e -soha nem fogom megtudni-, de folyamatosan bőgött és ebbéli tevékenységéből semmi a világon nem tudta kizökkenteni. A bőgésbeli tevékenységet hol pianóban űzte, hol drámaibbra vette a figurát. Határozottan emlékszem, hogy egyszer elé guggoltam (ő ültében bőgött) és megkérdeztem, hogy tehetek-e érte valamit. Válasz gyanánt csupán ködös tekintetét emelte rám, ami az elkenődött szemfestéktől nekem Rocky Balboa 7. menet utáni pillantását juttatta eszembe majd feljebb állította bőgése hangerejének láthatatlan potméterét, hogy egy határozott ne-e-e-e-m hagyja el a torkát. Mondjuk halkabban is értettem volna, de mindegy. Ha nem, hát nem.

Az álom másik érdekessége, hogy Milda anyukája is jelen volt. Valszeg ő hozta a lányát, mert ebben az állapotban nem hiszem, hogy ő vezetett, de ennek nincs jelentősége, mert mint említettem, emlékem ott kezdődik, hogy már mindketten ott vannak. Milda anyukája nem csinált semmit. Némán tudomásul vette, hogy lánya még egy darabig használhatatlan, legalábbis bonyolultabb kommunikációra értelemben.

Miután Milda azzal az ominózus „ne-e-e-e-m"-mel utasította vissza felajánlott segítségem, anyukájához fordultam és azt próbáltam megtudakolni, hogy ő szerinte jó-e a lányának, hogy folyamatosan bőg. Nem válaszolt azonnal, de a kérdés és válasz között eltelt idő nem volt több egy másodpercnél, ami éppen csak arra volt elég, hogy sokat sejtetően lebiggyessze ajkát és enyhén ingassa fejét mielőtt lassan kimondaná, hogy „Jó..." Ettől némiképp megnyugodtam, hiszen ő sokkal jobban ismeri Mildát, így bátran hihetek az állításának. Azon azért elgondolkodtam, hogy miért éppen ezt a kérdést tettem fel, hiszen a józanész a miért-re keresne választ. Aztán hamar magyarázatot is találtam a rossz kérdésválasztásra. Én kategórián kívüli vagyok, tehát nálam a józanész nem rúg labdába.

Igazándiból itt véget is érnek az emlékeim. Nem tudom, hogy ért véget az álom. Milda talán csak akkor hagyta abba a bőgést, amikor már minden könnye elfogyott, azt sem tudom, hogy küldött-e SMS-t és ha igen, akkor hányat, azt sem tudom, hogy később tettem-e valamit érte, de leginkább az foglalkoztat, hogy MA VAJON FÉRJHEZ MEGY-E.

Milda! Klassz alakítás volt! De tényleg! Örülök, hogy jegyet kaptam rá(d), Anyukádnak hála a megnyugtató válaszért.