FourSeasons

Gondolom, minden bank rendelkezik un. Internetes bankszolgáltatással, így az alább leírtak senki számára nem fognak idegenül hangozni. Ez ugye abból áll, hogy a kedves ügyfél (azok vagyunk mi) jelzi az igényét erre a szolgáltatásra, ekkor kap n számjegyből álló azonosítót, illetve plusz további n számjegyből álló PIN kódot (utóbbira hangsúlyozottan felhívják a figyelmet, hogy „PIN kód kártyáját átvételt követően ollóval szétvágva semmisítse meg" ezen felhívásnak a későbbiekben jelentősége lesz) Minden együtt van, aktiválhatjuk magunkat a kapott kódok birtokában. Aktiváláskor még egy teendőnk van, választanunk kell egy jelszót, amelynek meg kell felelnie a bank által támasztott kritériumoknak. Ha ezen is sikeresen túl vagyunk, akkor szabadon garázdálkodhatunk saját számlánk berkein belül. Átutalhatunk, virtuális csekken befizethetünk, állandó átutalást kezdeményezhetünk, kiválaszthatjuk, hogy betétünket milyen távra kössük le, kedvezményezettjeinket karban tarthatjuk, stb. Minden okunk megvan, hogy hepik legyünk, mert hála a cyber világnak, vége a telefonálásnak, vége a sorszámhúzásos sorban állásnak. Akkor kezdődnek a problémák, amikor valami por kerül a gépezetbe, történetesen már egy hete nem jelenik meg egy nagyobb összeg számlánkon, amit várunk. Adott a probléma: mi van a pénzünkkel? Tudjuk, hogy kitől várjuk ezt a pénzt, tudjuk, hogy mennyi ez a pénz, és tudjuk, hogy mikor jár le a várakozási határidő. Pénteken lejárt. Jó magyarként, tartva a korábbi évek gyakorlatát, elnézően legyintünk csak, „péntek van, biztosan majd hétfőn" halkan kimondott gondolatok kíséretében. Szombat, vasárnap valahol weekendezik a pénzünk és valakinek kamatozik. Ekkor még nem is sejtjük, hogy hosszú hétvége következik, mert se hétfőn, se kedden nem érkezik meg a „kis csavargó". Ekkor a tettek mezéjére lépve, elhagyva az Internet nyújtotta kényelmet, felvesszük a telefont, és fejest ugrunk a „ha ezt akarja, nyomja meg ezt a gombot" idegesítő automata követhetetlen világába. Egy idő után feladjuk, és úgy döntünk, hogy várunk az ügyintéző kapcsolására. Várakozásunk jutalmaként, kellemes, udvarias férfihang jelentkezik, s kérdezi, hogy miben segíthet. Ennek hatására felvillanyozódunk, megszabadulunk gátlásainktól és ugyan némileg még pironkodva -mert ugye még zsigereink mélyén ott a szégyenkezés, hogy milyen dolog a saját pénzünk után kutakodni- szóval, mély alázattal, de azon melegében előadjuk a problémánkat, történetesen azt, hogy ipi-apacs, hol a pénzünk. Kellemeshang együtt érzőn kéri, hogy azonosítsuk magunkat, mert annak hiányában nem tud segíteni. Természetesen beleegyezünk, mi több megköszönjük, miközben elégedettek vagyunk bankunk biztonsági rendszerével. (Ekkor még nem sejtjük, hogy ez az elégedettség, pillanatok múlva szerte foszlik.) Kellemeshang kéri az n számjegyből álló azonosítónkat, melyet akkor kaptunk, amikor a szolgáltatás igénylésére jelentkeztünk, mondjuk kb. 3 éve. Nos ezzel nincs is különösebb gond, hiszen már-már fejből is megy, a napi használat megjegyezhetővé tette. Kellemeshang megköszöni, majd kéri az n számjegyből álló PIN kódunkat, amit szintén mondjuk, 3 éve kaptunk és amelyről fentebb említettem, hogy külön kérik, hogy átvétel/aktiválás után semmisítsük meg. Természetesen anno így jártunk el, és az egyszeri használat nem volt elegendő, hogy emlékeinkben kutatva felidézhető legyen. Kellemeshang nagyon sajnálja, de ennek hiányában nem tud segíteni, tanácsolja, hogy fáradjunk be a legközelebbi fiókjukba és igényeljünk másik azonosítót, amihez majd kapunk másik PIN kódot, amit aktiválás után hangsúlyoznak, hogy semmisítsünk meg. (Persze a saját érdekünkben! ...mert különben most kellemeshang tudna segíteni.)

Dolgomvégezetlenül felteszem magamban a kérdést, hogy csak én lennék ennyire gyengeelméjű, hogy képtelen vagyok azonosítókat megjegyezni? Mert vegyük csak sorra, hogy mennyit is kéne megjegyezni! Van három bankkártyám (ezeknek már egy ideje megegyezik a PIN kódjuk, azon egyszerű oknál fogva, hogy már azt is képtelen voltam észben tartani, hogy melyikhez melyik azonosító tartozik), aztán van három számlám, ahhoz -semmit sem tehetem okán- tartozik három megjegyzendő kód. Van két telefonom, vagy 5 SIM kártya a nevemen, mindegyikhez kód, továbbá a vásárláskor kért és adott azonosító, amire a vásárlást követő 1 órában már nem emlékeztem, mert minimum 6 karakteresnek kellett lennie, tartalmaznia kellett legalább két számot, plusz egy különleges karaktert, úgy mint aláhúzás, vessző, hesmárk (vagy másnéven kettőskereszt) stb. Aztán a munkahelyi számítógépekbe a bejelentkezési jelszavak, hálózati jelszó megadása, aztán nem is szólva a neten regisztrációhoz kötött felhasználási feltételekről. Levelezési szolgáltatók, fórumok, brrrr se szeri se száma.

Mára eljutottunk odáig, hogy számomra olyan biztonságos minden adatom, hogy magam sem férek hozzá.