FourSeasons

az agyban ősibb, mint a gondolkodás!

A tegnapi Doktor House kapcsán, kicsit utánaolvastam a témának. Érdekes...

Kísérletek bizonyítják, hogy agyunk tizedmásodpercen belül eldönti, hogy egy új arc bizalomgerjesztő-e számunkra vagy sem. Nos ennyi idő alatt biztosan nem jut szerephez a mérlegelő értelmünk, tehát döntésünket valójában a félelemközpontunk hozza meg. Alex Todorov pszichológus tanársegéd (Princeton University) a Psychological Science amerikai szakfolyóiratban számolt be arról, hogy sejtése szerint a bizalom kérdésében a félelemközpont játszik szerepet: ez már sok millió évvel a racionális gondolkodásért felelős homloklebeny kialakulása előtt létezett az amygdalában, s a rokonszenvről szóló magasabb szintű döntést még mindig ez az ősi és viszonylag primitív agyszerkezet hozza meg. A kutatások azt mutatják, hogy a félelem érzésének vezérlése meghatározott agyi központokban és azokat összekötő pályarendszerekben zajlik. Ezek közül kitüntetett szerep jut az amigdalának (félelemközpont). Modern eljárásokkal (mágneses rezonancia, MR) elvégzett vizsgálatokkal azt az érdekes eredményt találták, hogy a félelemben (sorozatos stresszhatások) eltöltött idő fordított kapcsolatot mutat az élőben mérhető hippokampusz-mérettel: minél hosszabb ideig volt félelemben valaki, annál kisebb méretű lett a hippokampusz térfogata az agyban. Állatkísérletekben is idült stresszhatásokra a hippokampusz térfogatcsökkenést mutat. Mi lehet a jelenség hátterében? Az egyébként meghatározó méretű és jelentőségű, piramissejtek nyúlványai a félelmek hatására megkopnak, elveszítik kapcsolataikat, a sejt kisebb lesz. Másfelől a szemcsesejtek (amelyek normál körülmények között újraképződést mutatnak) is megfogyatkoznak stresszhatásra, azaz nem termelődnek újra.