Hű, de sok minden összegyűlt az elmúlt napokban. Már az is sok, ami hamarjában eszembe jut, de még több, ami a feledés homályába vész.

Természetesen az egyik legfontosabb gondolatlefoglalóm Dr.T.

Pénteken lesz 2. hete, hogy verbális kapcsolatunk megszűnt. Egyszerűen nem tudom mire vélni a hallgatását. Tudattam vele, hogy fontos nekem, erre kaptam válaszként azt a szívmelengető "Mo Cuishle" tartalmú sms-t. Ezt egyetlen beszélgetés követett, és azóta csend. Azaz időnként kapok tőle mailt, benne vicces csatolt pps, vagy valami kép, de mit kezdjek vele? A vihar estéjén küldtem egy sms-t, hogy vigyázzon magára a viharban (is), de mint ahogy másra sem, erre sem kaptam választ.

Lehet, hogy ez valami próbatétel, hogy ki bírja tovább a hallgatást? Mindenesetre, ha az, akkor elég hülyeség!

Gondoltam arra is, hogy megijedt attól, hogy elmondtam, hogy fontos nekem, de akkor miért küldte, amit küldött. A legjobb lenne tisztázni, ki és miként értelmezte a leírtakat!

Leginkább az zavar, hogy nagyon nem látok tisztán. Nem én kezdtem ezt a kapcsolatot - nem mintha ez valamin is változtatna - én viszonylag nyugodtan éltem a sivár és unalmas életem, de megvoltam a magam világában. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy készültem kitörni. És akkor egy szerencsétlen véletlen - amit azóta egyszer már szerencsésre értékeltem át  - folytán, jött ő, és feldúlta a maga kedvességével, lenyűgöző intelligenciájával az én mocsaram. Nem tagadom, hálás vagyok érte, és mégcsak nem is okolnám, ha azt mondaná, hogy beleunt az én mocsaramba.

Miért számít akkora elvárásnak az, hogy korrektül kell(ene) befejezni egy kapcsolatot? Ráadásul ezt még az elején tisztáztuk, tudja, hogy nem vagyok hisztis. Elfogadom, elfogadnám a döntését. De ez, hogy egyik napról a másikra elhallgatok, ez számomra NEM korrekt befejezése egy kapcsolatnak.

Sajnos (?) képtelen vagyok arra, hogy sms-sel, mail-lel bombázzam hallgatásának okát keresve. Miért mondana bármit is, ha magától eddig nem tette...

És leginkább miért gondolom, hogy azok a játékszabályok, amiket én betartok, másokra is vonatkoznak, és ösztönzi őket, hogy az adott szabályok szerint játsszák az életjátékot?

Az a baj, hogy túl realista vagyok, vagy túl idealista, túl sokszor gondolkodom, túl sokszor nem gondolkodom, túl határozott vagyok, túl határozatlan vagyok. Nos ennyi hibával, nincs is min csodálkozni!

Összegezve: 3 hónap nem olyan nagy idő, még nem felejtettem el Dr.T. előtt élt életem. Hát majd most elkezdem a visszaélést abba formába. Verzióváltás következik. Downgrade-lek 1.1-ről 1.0-ra.