Melóban a monitorom szélén van egy ragacs, rajta felirat: "Annak van rend az asztalán, aki lusta keresni." Nálam a rendetlenség egyenesen arányos a rendelkezésre álló hely nagyságával. De komolyan! Pillanatok alatt "belakom" a teret. Olyankor szoktam rendet rakni, ha A4 (210x297mm) méret alá csökken a szabad felület. Ez is csak olyankor szokott problémát jelenteni, ha feltétlenül kézzel kell valamit írnom. Báááár szoktam próbálkozni  Óvatosan a klavira fektetni a lapot, valamelyik kupac tetején, meg ilyenek. Persze többnyire kudarcba fulladnak próbálkozásaim, na olyankor szoktam berágni és elkezdeni pakolni.

Vicces, de amikor H. először járt az irodámban és rácsodálkozott a tán halott német katonát is rejtő kupira, hát nem kicsit volt megszeppenve. Aztán akkor némileg megnyugodott, amikor látta, hogy átlátom a káosznak tűnő halmokat. Az én rendetlenségem, rendszerezett rendetlenség!

Szóval az úgy kezdődött, hogy szükségem volt egy dipára -most is esküszöm, hogy egy sárga dossziéban voltak, de szerintem valaki lenyomta- és elkezdtem keresni. Ahogy kerestem, kezembe akadtak olyan muzeális dolgok, hogy magam is ledöbbentem. Pl. 1996-ban (!) íródott levél, melyben megköszönik szíves érdeklődésem termékük iránt. '96-ban totál begajdultam egy vízágy után, elhatároztam, hogy nekem olyan kell. Emlékszem mindenkit azzal hülyítettem, hogy piranjákat fogok tartani az ágyam vízében. Azt is megtudtam, hogy az északi országokban egészen kicsire építik a hálószobát és nem fűtik abból az egyszerű megfontolásból, hogy a vízágy fűthető. Visszatérve a levélre, mint említettem megköszönték az érdeklődésem, és ebben is maradtunk. Azóta sincs vízágyam.

Rábukkantam arra a  szerződésre, amiben megbíznak, hogy tartsak Windows alapismeretek címmel tanfolyamot a régi isimben tanaraknak! Mild! Beszarásos volt! A padban ült Fridi tanár néni, tanár bácsi, meg Varga tanbá' és én tanítottam őket, hogy kell egerészni, szövegszerkeszteni, táblázatolni. Basszus, ez nem volt ám semmi érzés! Bevallom, nem sok sikert értem el náluk. Viszont azt megmondom, hogy a pasziánszra fogékonyak voltak!

Annyi emlék tört rám ezen a napon egy ostoba dipa keresése kapcsán, hogy még most sem tértem magamhoz.