Nem változom, nem tanulok a korábbi hibákból. De vajon az hova vezet, ha érzéseim ellen cselekszem? Dr. T. harmadik napja hív folyamatosan, én folyamatosan nem veszem fel, mert nem tudnék neki mit mondani. Magyarázkodni nem akarok. Az utóbbi telefonok már olyan szinezetűek voltak, ami szerintem nem vezet sehova. Ha nem vezet sehova, minek erőltetni?
Talán csak ki kellene időnként mondani dolgokat. De valamiért nem tesszük. Félünk a következményektől, vagy görcsösen hiszünk abban, hogy kimondatlanul is tudjuk értelmezni a dolgokat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.