FourSeasons

Dr. T. az éjszakát a kórházban töltötte. Annyira bántott, hogy későn reagáltam az SMS-re. Mire hívtam, már csak a hangposta jelentkezett. Este 10-kor sikeresen felhívtam az állatdokit, akitől nem győztem elnézést kérni, mert rossz gombot nyomtam a telón a sötétben. Aztán második nekifutásra sikerült a jó számot kiválasztanom, de ismét csak a hangpostával tudtam beszélni. Rosszul aludtam. Részint, mert nem tudtam, hogy mekkora a baj, részint bántott, hogy későn vettem észre az üzit. Aztán reggel még mindig nem volt semmi hírem. Még egy nyomoronc üzit sem jelzett a telóm. Rossz érzés volt...

Aztán végre délután megérkezett a várva várt hír. Nagyon lehangoló volt az üzenet, valójában túl sokat nem tudtam meg, de ez is több, mint a semmi. Kicsit megijedtem, mert feltámadt bennem a gondoskodás vágya. Na, ez már jó régóta nem fordult elő... És bevallom az is ott motoszkált a gondolataimban, miközben csak találgathattam, hogy mi lehet Dr. T-vel, hogy én mindenkire csak bajt hozok. Valójában, tudom, hogy ez hülyeség, mert ehhez aztán igazán semmi közöm nem volt, mégis a véletlen egybeesés és az eddigi tapasztalatok, valamiért nem hagyták, hogy figyelmen kívül hagyjam ezt a momentumot.

Nem tudom, A-val mit kezdjek. Ez a hétvége elég érdekesen alakult. Szinte biztos, hogy fullra leellenőrizte a telefonom bejövő-kimenő hívásait, üzeneteit. Jó lenne tisztázni vele a dolgokat, de valahogy nem találtam ennek a módját. Az lenne a legtisztább, ha megmondaná, hogy mit érez és mit akar. Talán nehéz lenne elfogadnom, de utálom az átláthatatlan helyzeteket. Szeretem ismerni a játékszabályokat és lehetőség szerint azokat szeretem is betartani. És akkor jó lenne még tudni Dr. T. véleményét, hogy ő mit gondol. Vele mindenképpen tisztázni szeretném, persze nem most, amikor fáj neki éppen eléggé.