A mai az első olyan nap, amikor olyan mennyiségű hó esett, amitől fehérek lettek a háztetők, az autók, a parkok, és hajnalra a dézsa vizének felszínét 1 centis jég borította. Közeleg 10-e, Apa halálának évfordulója. 12 éve, hogy elment és én azóta várom haza. Nyomaszt ez a városra borult fehér csend. Mindig nehezen viseltem a hideget, mert az én szívem Kubáért dobog. Azt dobogja: ma-ra-zul-ma-ra-zul.
Ma ténylegesen megünnepeltük tesóm születésnapját. Nem tehetek róla, de nem tudom elfelejteni, hogy 12 éve még Apa is velünk ünnepelt. Ki gondolta volna, hogy az a csütörtöki nap elveszi tőlem, azt akit a világon legjobban szerettem. 
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.