Nem lehetett nem észrevenni, ahogy a szálloda éttermébe lépett. Törtfehér Chanel-kosztümöt viselt és belépve egy pillanatra megtorpant, miközben magabiztosan végigtekintett a termen. A sötét szempár a másodperc töredéke alatt felfedezett egy üres asztalt.

Amíg az asztalához ért, megállt az idő. Félig emelt poharak, elharapott szavak, rászegeződő férfi szemek kísérték.

Majd amikor leült, az idő ismét visszazökkent. A poharak a szájhoz értek, a szavak befejeződtek, a férfi szemek már nem vizslatták. Azonban egy tekintet mégsem tudott látványától szabadulni. Asztalával átellenben egy nyakkendős szempár tovább bámulta. Érezte a tekintetet, ami utat tört magának a vállak fölött, mi több kis idő múlva a férfi a székét is megigazította, hogy előnyösebb pozícióból élvezhesse a látottakat. A nő amint ajkaihoz emelte a kávéscsészét felpillantott, és tekintetük találkozott. A férfi kissé oldalra biccentette a fejét, amin a nő elmosolyodott. Erre a férfi lassan felállt és elindult a nő asztala felé, majd a nő mellé érve megállt, és szó nélkül a nő csészéje mellé tett egy kulcsot, rajta a 404-es számmal, majd azzal a lassúsággal, ahogy közeledett, sarkon fordult és elindult a bár irányába. Most a nő követte a tekintetével egészen addig, amíg a férfi fel nem ült a bárpult előtt sorakozó székek egyikére. A nő még látta a férfi mozdulatát, amint órájára pillant, majd kiitta maradék kávéját, felállt és hangtalanul felemelte a kulcsot az asztalról. Könnyed eleganciával vállára emelte méregdrága Louis Vuitton monogramos retiküljét és elindult a hall irányába.

Az étterem bejáratához közeli asztalnál egy hatvanas éveiben járó kopaszodó úr szemlátomást élvezettel szúrt villájára egy darab süteményt. A nő figyelmét nem kerülte el a férfi zakóujja alól elővillanó arany Rolex, ami kövér csuklóján terpeszkedett. Azonnal megfogalmazódott benne a kérdés, hogy vajon valódi-e. A hamis Rolexek másodpercmutatója ugrál egy picit, míg a valódiaké egyenletesen suhan a számlapon. Pontosabban egyenletes mozgásnak látszik az egyébként apró lépések sorozata: másodpercenként öt lépést tesz meg. A mutatómozgató mechanizmus nagyobb frekvenciával működik a Rolexekben, mint az órák többségében és ez magyarázza az egyenletes mozgás látványát. Mire gondolatban felidézte a Rolex valódiságára vonatkozó ismereteit, éppen az óra viselőjének asztalához ért, aki addigra a villájára szúrt süteményt a szájába helyezte, és látható élvezettel összpontosította minden érzékét a szétáradó csokoládé semmihez sem hasonlítható ízére.

Ekkor a nő az asztal mellett elhaladva félig csukott kezét az asztal lapja fölé emelte és anélkül, hogy akár egy pillanatra is megállt volna, az úr desszertes tányérja mellé ejtett hangtalanul egy kulcsot. A 404-es szoba kulcsát…

A 60-as kopaszodó úr, szájában még a sütemény olvadozó darabjait, feledve a kulináris élvezetet igyekezett mielőbb lenyelni, miközben a kulcsra pillantott, majd a távolodó nő után nézett, majd ismét a kulcsra. Mire ismét a nő után fordult, már csak a liftbe éppen belépő, csinos alakját látta.

Az öregúr tett egy erőtlen mozdulatot arra vonatkozóan, hogy folytatja desszertje elfogyasztását, de a mozdulattal azonos időben meggondolta magát. Sietősen megtörölte a száját és miközben a szalvétát hanyagul az asztalra dobta felállt. Határozottan felemelte a kulcsot, amit a nő az asztalára tett és ugyanilyen határozottan megindult a liftek irányába.

A bárban csupán egy férfi ült a pultnál. Ő is éppen italának utolsó kortyát itta ki, majd leszállt a bárszékről és lazán, száján félmosollyal, szemében elégedettséggel indult kifelé.

Még éppen idejében sikerült a csukódó liftajtón besurrannia, ahol az öregúr a 4-es gomb megnyomására készen kérdőn nézett a férfire.

-         Én a negyediken kiszállok – vetette oda hanyagul a férfi.

-         Az remek, mert én is a negyedikre tartok – konstatálta elégedetten az öregúr, és megnyomta a 4-es gombot, míg másik kezével boldog izgalommal szorította zakója zsebében a 404-es szoba kulcsát.